A tóforrás

Peter Schneider: A tóforrás

Az egész világ a “környezetvédelemről” beszél, de valójában senki sem tudja, mit is kezdjünk ezzel. Az, hogy lehetőleg minél kevesebb szemetet és hulladékot hagyjunk magunk után, mindannyiunk számára világos, és hasonlóképpen mindannyiunk tudja azt is, hogy nem szabad a fáradt olajjal és a vegyi eredetű hulladékkal terhelnünk a környezetünket.

Azt azonban már csak nagyon kevesen tudják ténylegesen, hogy mit is jelent a környezetünk sugarakkal történő megfertőzése. Azt már a gyermekeknek is tanítják, hogy pl. a radioaktív sugarak rendkívül károsak, sőt halálosak is lehetnek. Ugyanígy mindenki hallott már a radar és általa keltett sugarak veszélyeiről. De ha ezután a mikrohullámú sugarak kerülnek szóba, mindenki hallgatagabb lesz. Közülünk senki sem volt olyan szerencsés, hogy akár az iskolában, akár később, objektív módon tanulhatott volna ezekről a sugárzásokról, hiszen ezek még annyira újszerűek.
Eközben napról-napra elektroszmog-áradatban élünk.

A német háztartások zömében szinte mindenütt megtalálható a mikrohullámú sütő, amelyet többé-kevésbé mindenki használ is. Mindenki tudja, hogy ez az eszköz nem egészen veszélytelen, sőt az ételek még fel is robbanhatnak benne. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez a készülék csak oly módon tud meleget létrehozni, hogy az egyes ételek és italok vízmolekuláit olyan erős rezgésbe hozza, hogy azok a végén szétesnek, vagyis felrobbannak!

És ugyanilyen kevesek számára világos az is, hogy az ilyen hevítés után az ételek szinte minden tápértéküket elveszítik, vagyis energetikailag halottá válnak.
Számtalan tudományos szakvélemény félreérthetetlenül bizonyítja: a technikai sugárzások megbetegítenek bennünket! Itt vannak mindjárt a pulzáló sugárzású mobiltelefon-adótornyok.
Természetesen az erről szóló szakvéleményt is titkosítják, elhallgatják vagy tartalmát félremagyarázzák. Nem véletlen, hiszen a konszernek óriási üzlete forog kockán. Kormányaink, akik azt a törvényes feladatot kapták a választóiktól, hogy népüket mindenféle bajtól megóvják, egyáltalán semmit sem tesznek ennek érdekében és leginkább őket terheli ezért a felelősség. Igen, időközben őket is a konszernek mozgatják a háttérből és azok vazallusaivá váltak. Egy szép napon még úgyis felelősségre lesznek vonva.

Most azonban visszatérek a vízhez, amely mindannyiunk lételeme.

Feltűnt már Önöknek is, hogy környezetünk minden tava és tengere, sőt patakja és folyója is már csak zöld színű vizet szállít? A szép, kék Dunáról szóló dal már réges régen nem fedi a valóságot. Figyeljék csak megy egyszer, hogy a régi szórakoztató filmeken a víz még csodálatosan tiszta és átlátszó, csaknem kristálytiszta volt. Mégis hogyan lehetséges az, hogy ugyanezen folyókban ma már csak zöld víz hömpölyög?
Az úszómedencék (akár épületen belüli, akár szabad téri) üzemeltetői folytonosan panaszkodnak, hogy nem tudnak megszabadulni a zöld algáktól. Már óriási mennyiségű vegyszer és úgynevezett “algahalál” adagolása sem segít rajtuk.

A halastavak tulajdonosai is panaszkodnak, hogy kedvenceik már alig láthatók a zöld “levesben”, és a halak gyakran – sajnos teljesen ismeretlen – súlyos betegségekben szenvednek.

Bármerre is nézünk, mindenütt csak sírás és fogcsikorgatás, semmi segítség a láthatáron!

Vagy talán … mégis van remény?

Igen, valóban van segítség!

Ez pedig a nagy osztrák természetkutatótól, Viktor Schaubergertől származik, aki már kerek 70 évvel ezelőtt megismerte a víz természetét. Ő már akkor, előre megjósolta mindazt, amit ma a vízzel kapcsolatban megtapasztalunk.

Azt azonban annak idején még ő sem sejthette, milyen elképzelhetetlen mértékben tesszük tönkre vizeinket vegyszerekkel, műtrágyákkal és elektroszmoggal.

Képzeljék csak el, mi lenne, ha éjjel-nappal egy mikrohullámú sütőben kellene élniük, állandó sugárzásban?

Hülyén hangzik? Pedig nem az, hiszen vizünk éjjel-nappal az elektroszmog áldozata, egyetlen másodpercre sem tud elbújni előle!

Ettől a sugár-áradattól halálosan megbetegedve, már nem marad ereje arra, hogy megvédje magát az algáktól és más betegségektől.

Schauberger tapasztalatai alapján a vizet úgy kell mozgásba hozni, ahogyan az a természetben is történik. Ott ugyanis a víz szakadatlanul meander-formában (vagyis kígyózó mozgással) halad – jobbra és balra forgó, örvénylő formában -, és pontosan emiatt tud eleven és egészséges maradni.

Ezen örvénylő mozgások hozzák létre az úgynevezett “Isten malmát” (a Schauberger eredeti rajzán látható elnevezés szerint), ahol a két örvény egymáson súrlódik.

De hogyan valósítható ez meg a jelenlegi eszközeinkkel?

Schauberger maga is tervezett ilyen gépeket, még évtizedekkel ezelőtt, amelyeket azonban nem is igazán nevezhetők gépeknek, inkább egyfajta formaalakító készülékeknek.

Sok év kísérletezés után Schauberger terveinek felhasználásával sikerült újra megépíteni egy ilyen gépet, amelyben létrehozható az “Isten malma” is.

Így működik az a gép is, amelyet jelen esetben “tóforrásnak” nevezünk.

Ez a víznemesítő készülék 230V-os feszültséggel és egy 750W-os motorral működik.

Egy többnyire 150 mm-es átmérőjű és ca. 50 cm hosszú csőben egy hullámos szélű tárcsa található, amelyet a motor percenként ca. 3000-es fordulatszámmal forgat. Ez a tárcsa olyan vízörvényt hoz létre, amely kívülről a cső belseje felé halad.

Mivel azonban a cső motor felőli oldala csaknem teljesen zárt, a víz nem tehet mást, minthogy megfordul és elindul kifelé a csőből. Ez a mozgás is természetesen örvénylő, ez alkalommal azonban belülről “üreges”, vékony falú csőhöz hasonítható. Ez a befelé és kifelé haladó örvénylő víz mozgás közben kölcsönösen súrlódik egymáson.

Ez könnyen elképzelhető úgy, mintha két gyorsvonat maximális sebességgel találkozna egymással – eközben olyan hatalmas erők ébrednek, amelynek “vonzásába” senki sem szeretne kerülni.

Viktor Schauberger ezt úgy nevezte, hogy “szívó- és nyomóerő létrehozása közös forgástengely körül”. Ez így először elég őrültnek hangzik és nehezen is érthető.

De mire jó ez az egész?

Nos, ez az “Isten malma” olyan állapotba hozza a vizet, hogy az képes saját magát meggyógyítani. Eközben – bármilyen hihetetlenül is hangzik – a víz minden olyan benne lévő anyagot, amelyet nem szeretne magában megtartani, atomi szinten lebont.

Ez ugyanolyan őrült dolognak hangzik, mint maga a tény. A tények ugyanis bizonyíthatóan erről tanúskodnak. Így pl. a klór teljes mértékben felbomlik és nyomtalanul eltűnik, borzalmas bűz kíséretében.

Ezen kívül azonban más vegyszerek, mérgek és nehézfémek is semmivé válnak. Ugyanakkor a víz kidobja magából a túl sok meszet – amely a rettenetes keménységének fő okozója – és ez a mész por formájában leülepszik a medence/tartály fenekére.

A legjobb azonban az egészben az, hogy a víz ezt a tisztulási folyamatot saját maga irányítja, vagyis az ember nem tud beavatkozni, sőt nem is kell és nem is szabad beleavatkoznia.

“tóforrás”-készülék a beteg és megromlott vizű tavak és vizek újreélesztésére

Ily módon olyan “víznemesítő készülék” áll rendelkezésünkre, amelyet Schauberger már évtizedekkel ezelőtt megtervezett.

Mindenesetre a kísérletek eredményeképpen az eredeti készüléket továbbfejlesztettük:

a

merevítésre szolgáló

X-alakú rész

zt az üreges (csőszerű) örvényt, amely a csőből kilép, egy fordítógyűrűvel újra felfelé irányítjuk, így ennek is ugyanazon irányban kell áramolnia, mint a befelé haladó, szívó hatású örvénynek. Ebből az “emelőcsőből” (külső csőből) a víz úgy fog kibújni, mintha egy bővizű forrásból fakadna, és eközben környezetét jelentős mennyiségű oxigénnel dúsítja – a halak nagy-nagy örömére! Innen ered a “tóforrás” elnevezés.

Innentől kezdve kel életre a víz!

Most azonban egy óriási tévedést kell még tisztázni:

gyakran próbálják meg elhitetni velünk, hogy az oxigéntől sokkal egészségesebb lesz a víz.

Már a tévében is láthatunk reklámokat arról, hogy az ivóvíz oxigéntartalmát 15-szörösére dúsítják.

Ez azonban rettenetes népbutítás és félretájékoztatás!!

Az ilyen – mesterségesen “szabad gyökökkel” – dúsított víz rendkívül veszélyes mind a természetre, mind pedig minden élőlényre – ugyanis rendkívül mérgező!

Ha valaki bővebben is szeretne erről olvasni, vegye kézbe Teruo Higa könyvét: “Forradalom a Föld megmentéséért”, ISBN3-922201-35-0. Higa úr ebben a művében pontosan ismerteti a “szabad gyökök” megszüntetésének módszerét.

Viktor Schauberger úgy nyilatkozott, hogy a víz számára a 4%-os oxigéntartalom az ideális.

De ne aggódjanak, Önöknek ezzel egyáltalán nem kell foglalkozniuk.

A “tóforrás” ugyanis működése közben önműködően “kidolgozza” a vízből az oxigénfelesleget, másszóval “gázmentesíti” a vizet. Ezt sajnos látni nem lehet, mert a tóforrás maga akkora örvényt kelt, hogy emiatt a kis buborékok elillanása nem figyelhető meg.

Arra is ügyelni kell, hogy a cső beszívórészét egy ritka szövésű hálónak kell takarnia, mert a halak erősen vonzódnak a nemesített víz felé, és a gép ellenállhatatlan erővel vonzza magához őket. Amiatt azonban, hogy az örvény ne tudja a halakat beszippantani, ezt a kis védőszűrőt mindenképpen fel kell rá szerelni.

Ha szeretne meggyőződni a tóforrás teljesítményéről, tegye óvatosan a kezét üzemelés közben a szívórész elé – itt érezheti azt a hatalmas szívóerőt, amelyet a hullámos szélű tárcsa hoz létre és amely az “Isten malmát” is működteti.

A készülék az úgynevezett imploziós tartományban működik, vagyis mindig “túlszívás” (a túlnyomás ellentéte) uralkodik benne – és a víz nemesítése ugyanis csak ily módon érhető el.

Nagyon fontos még:

A víz mindig sötétben szeretne maradni! Halastavak és nagyobb vízfelületek esetén feltétlenül gondoskodjon megfelelő árnyékról! Ha nincsenek a közelben fák, a legcélszerűbb mesterséges szigeteket létrehozni. Ezek lehetnek pl. fekete tófóliával bevont, habosított (pl. hungarocell vagy nikecell) műanyagtömbök is, amelyek adott esetben szabadon úszkálnak a víz tetején. Használhat még tutajszerű szerkezetet, vagy mást is, ami a víz színén lebeg, és megvédi a vizet a közvetlen napsugárzástól. Nem csak a víz, hanem a halak is hálásak lesznek érte!

Ha valaki maga szeretne megépíteni egy ilyen “készüléket”, tegye nyugodt lelkiismerettel. A berendezést nem védi szabadalom, mert úgy gondoljuk, hogy mindenki számára elérhetővé kell tenni. Azt szeretnénk, ha az egész emberiségnek segítene abban, hogy mindenki olcsón, egészséges vízhez juthasson, és segítsen természet-anyánknak is, hogy ismét egészségessé válhasson.

Akadhatnak azonban olyanok is, akik nincsenek olyan helyzetben, hogy saját maguk készítsék el a fent ismertetett készüléket, és inkább készen megvennék azt.

Számukra segítségül álljon itt néhány beszerzési forrás, kérjük, forduljanak hozzájuk:

Firma ACM Water Mewald GmbH, A-2486 Pottendorf, Industriestr. 1+2
Tel. 0043-26 23 7 2225-108, internetes elérhetőségük: sales@acm.water.com

Kupfer-AnTon, Gewerbestr. Süd 10, D-41812 Erkelenz, Tel. 0049-2431-3699,
e-mail-címük: info@kuper-anton.net

Peter Schneider vízkutató,
H-8747 Garabonc/Magyarország, Tel/Fax.-0036-93-340-617
e-mail: pschneider@t-online.hu