A trágyalépörgető

Peter Schneider:
A trágyalépörgető
Berendezés a trágyalé természetszerű feldolgozásához

Évtizedek óta panaszkodnak a gazdák Németországban az – állati trágyalevek elhelyezését illetően – őket sújtó szigorú törvényi előírások miatt. Ezen törvényeket nem utolsósorban a gyakran nagy mennyiségű káros anyagot, sőt olykor mérgeket is tartalmazó trágyalevek miatt hozták. Legsúlyosabban a gazdák érintettek ebben, hiszen számukra a trágyalé az állatartás nem kívánatos mellékterméke, amely eddig csak teher volt számukra – pénzügyileg és munka szempontjából is.
A trágyalé feljavítására vagy valamilyen ésszerű gazdasági és költségeket fedező hasznosítására tett minden eddigi kísérlet kudarcba fulladt. Mindez azért történt, mert a mezőgazdaság úgynevezett “szakértői” úgy gondolták, hogy a trágyalé csak valami anyagi jellegű dolog, amelyet mechanikusan vagy vegyi úton kell “kézbe venni”.
Az, hogy mindez mostanáig milyen szánalmasan csődöt mondott, nem kell bizonyítani, hiszen ez tény.
A trágyalé-probléma megoldása azonban zseniálisan egyszerű.
És ez a kijelentés nem hencegés és nem is álhír!
A probléma megoldását az osztrák természetkutató, Viktor Schauberger már több mint 50 évvel ezelőtt megmutatta – de nem akarták meghallani, mert a “tudósok” mindent “jobban” tudtak -, az állattartó gazdák bánatára. A szóban forgó átalakítás teljesen új és eddig félreismert tényekből indul ki: a trágyalé alapjában véve olyan víz, amelyben kísérőanyagok vannak, és amely mindenféle takarmány (különösen a
zöldtakarmány) révén jut az állati szervezetbe és onnan ismét kiválasztódik.
Mindenesetre a víz ezen az úton átadta az állatnak a benne rejlő ásványi anyagokat és “tüzelőanyagokat”, és gyakran fel is vette az állatoktól a kórokozókat.
Minél egészségesebben tartanak egy állatot, annál kevesebb – bármiféle – kórokozó kerül a trágyalébe. Egy beteg istállóból azonban – éppenséggel emiatt – elég sok “káros anyag” kerül a trágyalébe.
Először is a trágyalevet teljesen rosszul “tárolják”. Gyakran óriási, nyitott betontartályokba engedik, nap mint nap kitéve a tűző napnak, gyakorlatilag hagyják, hogy saját maga kezdjen el bomlani, amíg tavasszal vagy ősszel ki nem vihető a földekre.
Ezzel szemben szinte alig ismerte fel mind a mai napig is valaki, hogy a saját állattartásból származó trágyalé esetében valójában vízről van szó, még ha az bűzlik is és sok “ganéj” van benne.
Tehát a víz felől kell megközelítenem, ha a trágyalavet “rendbe” akarom tenni! Ennek a víznek pedig a következő négy feltétellel kell rendelkeznie, ha azt akarom, hogy egészségessé váljon:
hideg – mozgás – sötétség – ellenfeszültségű fémek.
A víz nem viseli el a meleget. Éppen emiatt elődeink a patakok és a folyók partjait gazdagon befásították, hogy a víz árnyékban és hűvösben maradhasson. Az árnyék egyidejűleg teremt hűst és természetes sötétséget.
Mi történik azzal a sportolóval, aki abbahagyja az edzést? Nem tud eredményeket elérni, minden versenyét elveszíti, végül pedig szögre akaszthatja a sportpályafutását.
A vízzel pontosan ugyanez történik. A víz sosem folyik egyenesen! Minden vízfolyás kígyózva akar haladni, vagyis “hintázni” akar jobbról-balra és fordítva. Ez jelenti a víz számára az “edzést”. És ott érzi csak igazán jól magát, ahol a patakmeder tele van jókora kavicsokkal, és igazán megedződhet, akár egy sportoló.
De ugyan mit csinálnak a “vízzel foglalkozó tudósaink”? Kiegyenesítenek minden patakot és folyót, elveszik a víztől az árnyékot és vele együtt a hűvöst, aztán pedig rettenetesen csodálkoznak, hogy a víz megposhad és renyhe lesz.
Igen, a víz két szempontból is megromlik. Egyrészt a sport szemszögéből nézve, másrészt pedig biológiailag is. Büdös lesz, zavaros és megtelik olyan növényekkel és állatokkal, amelyek soha nem mennének bele az egészséges vízbe.
A sötétség amelyre vizünknek szüksége van, nem csupán a tökéletes, hanem talán a legfőbb gondoskodás mód arról, hogy a nap fénye ne essen közvetlenül a vízre.
Ameddig a víz hűvösben és árnyékban folyhat, addig a vízben rejlő úgynevezett szén-anyagok is aktívak maradnak. Ha azonban a vizet a tűző nap éri, ehelyett az oxigének válnak aktívvá. Minél hosszabb idejű és minél intenzívebb a napsugárzás, annál több “szabad gyök” keletkezik, amelyekről már jól tudjuk, hogy milyen veszélyesek lehetnek az emberre és a természetre.

Hátra vannak még az “ellenfeszültségű fémek”.
Ez nagyon izgalmasnak hangzanak, de valójában egészen egyszerű dologról van szó. Ha a víz természetes útján a Föld különböző ércrétegén keresztül folyik, ezen fémek között egy “bioelektromos áram” jön létre,
amely általában 1 Volt-os egyenáramnak felel meg. Ez az áram megvédi a vizet a baktériumoktól és még sok minden mástól is.
Foglaljuk tehát össze: ha az előbb említett négy előfeltételt adott a víz számára, akkor az azonnal egészségessé válhat. Ez minden vízre igaz, még a trágyalére is!
Éppen ezért sok-sok kísérlet alapján olyan berendezést építettünk, amely segít a trágyalevet a lehető leggyorsabban visszaadni a természetnek.
De mi is történik a trágyalé-pörgetőben, amelyet így neveztünk el?
A készülék szíve az úgynevezett “hullámtárcsa”, (=hullámos szélű tárcsa) amely műanyagból készül és egy villanymotor hajtja.
Ezen a “hullámtárcsán” egy rézlemez található, közepén egy nagy lyukkal.
Ha a tárcsa forog (1400 … 2800 percenkénti fordulattal), akkor a tárcsa a közepén lévő nyíláson keresztül magához szívja a vizet. Itt a víz erős forgásba kezd, és saját maga létrehoz egy örvényt.
Ez az úgynevezett implozió előfeltétele. Alighogy átáramlik a víz a réztárcsa szívónyílásán, centrifugálódik, vagyis nagy erővel kifelé perdül.
Itt is örvénybe kerül, és éppen az ellenkező irányba mozogva visszaáramlik a vízmedencébe.
Mivel azonban a két örvény – a belső és a külső – között nincs mozgástér, a két vízáram egymáshoz súrlódik. A csövön belül jelentős ellenáramlás képződik, amely kívülről kézzel is nagyon jól érezhető, ha a víz alatt megfogjuk a trágyalé-pörgető végét.
Ez az erős mozgás valósággal is “feléleszti” a vizet. Most már képes rá, hogy minden olyan benne lévő anyagot, amelyre nincs szüksége, atomi szintű átalakulással feloszlasson. Azt, hogy ezt hogyan éri el – mind a mai napig homály fedi.
Mindenesetre a vezetékes víznél megfigyelhető, hogy egyrészt eltűnik belőle a klór, másrészt pedig a vízkő finom eloszlású lisztként válik ki belőle.
Speciálisan a trágyalé esetén megállapítható, hogy a különösen szúrós szag egyszerűen eltűnik belőle! Igen, jól olvasta! Néhány percen belül a trágyalé is teljesen homogén eleggyé válik.
És még valami: a víz energetikai állapota is megváltozik, még pedig abszolút pozitív irányba! Ez a Bovis-skáláról könnyen leolvasható – mindenesetre ezt a mai “tudósaink” még megközelítőleg sem tudják produkálni.
A japán Masaru Emoto kifejlesztett egy módszert, amellyel megfagyott vízcseppek segítségével össze tudja hasonlítani egymással a készített kristályképeket.
A mi bizonyítási rendszerünkkel egy vízcseppet egyszerűen egy üveglemezen kell kiszárítani, és az így létrejött csepp-képről már megállapítható, hogy a víz egészséges lett-e vagy sem.
Mindegyik kísérletünknél a víz rendkívüli energetizálódását és egészségessé válását tapasztaltuk.
Sőt, néhány esetben a kezelt víz szinte a gyógyvizek minőségét is elérte – és mindez a trágyaléből!
A berendezés eredményeit az úgynevezett “tudósok” ugyan természetesen vitatják és tagadják, hiszen mások sem lehetnek képesek arra, amit ezek az urak nem tudnak és nem ismernek!
Nincs tehát más hátra, mint az, hogy saját magunk próbáljunk ki mindent. A siker bennünket igazol!
És hogy a gazdák is kockázat nélkül megbízhassanak bennünk, a vásárlás napjától számított 3 hónapig
visszavásárlási garanciát adunk a készülékre.
Ha a trágyalé-pörgető kivételesen mégsem működne az átvizsgálásunk alkalmával, akkor a szállítási költségek levonásával elengedjük a teljes vételárat! Ennél korrektebben mi sem tudjuk kínálni!

Még egyszer hangsúlyozzuk: az általunk elmondottak nem csak a trágyalére vonatkoznak, hanem a vízfrissítés csaknem minden fajtájára.
Viktor Schauberger a fenti berendezést “víznemesítő készüléknek” nevezte, amely ennél egyszerűbben nem is építhető meg, és hatékonyságban sem találni nála jobbat.
Tekintettel az új évezredünkre, valamint arra, hogy az emberiség visszatér a kölcsönösség gyakorlatára, a vételárat olyan szinten tartjuk, hogy az csak töredéke a hasonló vízminőségjavító készülékek árának. Aki akarja, azonnal elkezdheti otthonában saját vizének “nemesítését”.
További kérdéseikkel kérem, forduljanak hozzám:
Peter Schneider
H-8747 Garabonc, Magyarország
Balatonmagyaródi út 2.
Tel.&Fax: +0036-93-340-617
pschneider@t-online.hu

A speciálisan a trágyalében “érdekeltek”számára legjobb, ha az alábbi céget keresi meg:
Klaß-Filtertechnik
D-82299 Türkenfeld,
Bahnhofstr. 32c
Tel.: +0049-8193-939165
Fax: +0049-08193-939167

Garabonc, 2007. augusztus 26.